- van -

Mindig így jön, halkan, sőt, egészen nesztelen s leszek szemében
kapásból meztelen, ha lát. Fittyet hány a bejelentkezésre, előre
tervezni egyáltalában nem szeret, és azzal is jót akar időnként,
hogyha ellenem van, mert a bolondok mindig értik egymást és
ő olykor-olykor a bolondját járatja velem. Szóval, néha csak leül
unottan egy sarokba vagy az utcán rám mosolyog, de láttam már
csillaghullás idején is és egy kocsmában, ahogyan egy fél éjjelt
átborozott. Néha egészen idegennek tűnik, de aztán rendszerint
meggyőz arról, hogy ismer, eljátszadozik bennem valami képzelt
végtelennel, aztán esténként giccses szívbuborékokat enged a
házba, a szám is tátva marad, ha pattan és az ablakhoz telepedik
álomőrnek, de én látom az álmaimban. Reggel az első pohár csap-
vízzel szökik a számba, hogy velem járhassa a mindig új napot, már
meg sem kérdezem tőle, hogy örömére szolgál-e a testem, neki
sosem feleseltem vissza, hiszen csak van, de meg sem szólal,
okos, de sosem szolgál okkal,  haragudni benne sosincs mire és
most megint itt gubbaszt, pedig rég nem mertem benne hinni se.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-03 18:02:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-03 18:12:44