(Aphrodité hazudik) Átírt

1.
leszúrt seggű mólokon ragyog a nap.
kár, hogy most nem én járok kézenfogva
egy idegennel. te ejtőzöl, és azt hiszed,
hogy minden rendben van, pedig csak  
eljátszom; egy darab fapálcán a  jégkrém
édesebb.

2.
miért nem hagylak itt, ha már eldöntöttem,
nem szeretlek. miért ragaszkodom ahhoz,
hogy a megszületés mindennapos verítékét
letöröljem hátadról; rabszolgamód,
a szokott unalommal, kezembe adott
törülközővel. mikor kijössz a habokból,
nem veszed észre én közben a tengernek
háttal fordulok, míg te idetartod a vállad,
arcod, olyan vagy mint egy kislány,
mosolyogsz, ahogy a távoli vitorlásokat
nézed.  

3.
aztán egyszer majd egy jó emberöltőnyi
próbálkozás után, mikor végleg lemondok
Olümposzról és arról, amit a te földöntúli
pompád jelenthet számomra, azt mesélem
majd egy Lémnosz szigeti kocsmában, ha
megkérdezik, igazán mi is volt közöttünk,
hogy tulajdonképpen milyen bátor voltam;
hiszen láncból szőtt hálom, amit puszta
féltékenységből akasztottam minden
este a nyakadba, egyszer magát Árészt
is fogva tartotta, mert megkívánta
öled szeméremhúsának forró habjait;
és bár akkor kilépve valamiből, nagy
fájdalmamban az Olümposz isteneihez
fohászkodtam, utólag beláthatod, volt okom
miért kétségbe esni.

4.
ezek után tényleg nem mondhatod,
hogy nem vagyok egy Héphaisztosz, bár
elismerem mostanában a kelleténél kicsit
kényszeresebben ölöm magam a mitológiába.
de hidd el, ha szembejönnél velem az utcán
- ez lenne a legmelegebb nyári nap-
nekem valahogy ösztönösen el kéne bújni,
egy mellékutca árnyékos sarkán, egy
könyvesbolt kirakata előtt hosszú percekig
ugyanazt a könyvet kéne bámulnom,
várva míg te saját tempódban elhaladsz,
közben persze érezném megszokásig gyűlölt
tengerszagú parfümöd, és ahogy csendben
a megalkuvók vagy a bűnösök szoktak,
elkezdenék izzadni.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-02 09:51:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-02 09:51:46