- háromszázhatvanöt karácsony -






Tegnap délután a rezgő nyár mögé szaladt a Nap, aztán
három felhőt rántott magára egyetlen kondenz csík alatt.
Kertem másik felében bandukolt a Hold, egészen sarló -
forma volt és én attól rettegtem, hogy levágja az édenfa
lombját, de szerencsés este jött, semmi se látta kárát. Na,
persze jól tudom, nála sokkal nagyobb gondot okoz az a
pökhendi gólya, aki esténként a kertem összetúrja, pedig
kuruttyolástól hangos a patak, borsó méretűre nőttek már
a barna ebihalak. Tegnap ismét késett a karácsony, de én
mindig megvárom azt a csillagot, ami éjjelenként fenyőm
tetejére ül, csak aztán megyek be a szobába, ahol a kisfiam
álomba szenderült. Ilyenkor mindig izgatottan bontogatom
azokat a csomagokat, melyeket csak azért kapok, hogy egy
percre se feledjem; ajándék a fiam, ajándék létem és a nap.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-31 09:28:10
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-31 09:28:10