Te talán sejted

Lepereg számról a szó,
Ahogyan bíborló délutánok
Fénye ömlik alá a kőbányai
Munkásházak ablakairól.

Amint a gondolat is, mely
Ezer ösvényen csatangol,
S legvégül egyetlen útra tér
Vissza, hogy végre hazajusson.

Naponta vétünk. Álszent  
Korunk visszhangtalansága
Újabb sebeket ejt rajtunk.
Te talán sejted a pillanatot,

Amikor nyikorgó idegeink
Kisikoltják romjaink alól:
Tűréshatárunknál: ne tovább!
Te talán sejted a pillanatot.

Naponta vétünk. Nem való az,
Ami annak látszik. Ábrándkép,
Roggyant elmék mákonya,
Hogy a korhadó ág kivirágzik.

Naponta vétünk. Oly erősen
Vigyázunk vonásainkra:
Fel ne tűnjön, hogy félünk.
Napi cselekvésspirálra feszülve

Jóllakásig rémülünk az újuló
Információkkal, egybemossuk
A nappalt az éjjel, s vegytiszta
Mámorok rúgják álmainkat széjjel.

Naponta vétünk. Úgy teszünk,
Mintha a dolgok királyi rendjén
Csorba sohasem esne, létünk, így
Jól beleillik e kontinensnyi trendbe.

Jajgó harang nem értünk kondul,
Mi vakondként túrjuk a kushadó
Időt bolondul, amíg az egész nyáj
Idegenbe nem széled kolompostul.

Naponta vétünk. Két szál betonvas
Közé lép, s elbotlik a melós. Poros,
Mocskos rongyba törli vérző arcát.
S dolgozik tovább, mielőtt kirúgnák.

Pillanatnyi kihagyás: nem figyelt
Magára, s a baj, mint öreg barát,
Most is megtalálja. Bár sorsa
Jóval viselős ezer esztendő óta.

Naponta vétünk. Azt hisszük
Más hordja vétkünk. Fejünkből
Épp csak kinézünk, s nem látjuk
E mából, következő ezredévünk.

Lepereg számról a szó. Ahogyan
Bíborló hajnalok  fénye ömlik alá
A kőbányai munkásházak ablakairól.
Te talán sejted a pillanatot…

2012-05-25.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-29 17:44:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-29 17:44:55