és ha nem fogják érteni? akkor majd elmeséled krisztisen a kisvakondot

Gyöngyvesszőbokor --- emlékszel milyen kicsi volt az ág
lyukat is olyan kicsit ások hogy az első tavaszi zápor kimossa
sejtelmesen gondoltam arra a másik kertre
elém fut a bolond kutya pléhkádban ázol barnára sütötte hátad a Nap
alszol a csíkos hintaágyban kezedből kicsúszott a könyv
így süllyedt meg a ház anya simít így végig a gyermekén
ahogy én ezen a vályogfalon ezzel a nyáron át besurranó szerelem-tolvaj mesével
egy kert ahová Téged képzellek most első kapavágás a fekete földbe: varázslat
tehetetlenségem mázas tál csonka étkészlet csorba bögre rozsdás derelyeszaggató
csentem ide hosszú szárú komlót citromfüvet
a csalán alatt lusta facsigák köszöntik egymást.
hiányzik a pillantásod nem kaptam el még soha
látod ott fut egy bogár a cseresznyefa tele érett gyümölccsel
mellette a tőkéken ötvenes kékfrankos urak kecskecsöcsű hölgyekkel
mit írok neked csupa kisbetűvel? utópiát? egy érzést? a tisztaságot?
nem akarok bemenni a szálkás ajtón előtte hangyák másznak
eső lesz megfulladnak a sütőportól azóta utálom a sütőport
a kajszit nem metszették most feltámasztva az ágai
a gyümölcs húzza (temetője) a föld felé
a téglák között sütöttük a virslit benne sajttal
kenyérre csöpögött a zsírszalonna bevágva hamukupac tapossuk el éjjel esni fog
hajnalban jó belehemperegni a fűbe
ebben a kertben akarlak szeretni
hajnalban körülöttünk izriblik és áfonyák
így mondd:.iz-rib-lik
egyedül vagyunk sóskával rajzolok a bőrödre tengert és levelet írok
lovakat rajzolok szilaj vágta fűszálakkal
tintakék tengerszem lesz az öntözőkannából loccsant ki
meghajol a fű elmesélem magam: hol voltam hol nem voltam
egy kert végtelen ideje a miénk
láttál mandulát? kérdezlek komoly szemekkel nézel
boldog vagy? nézd a fákon a leveleket, és tartsd az ujjaid a nap felé
nézz át a réseken gyermekek lettünk újra
Éva golden almát vagy starkingot adott Ádámnak?
milyen almát? keresztezettet ezen kacagok
álomba siklom a kockás pléd alatt kavics nyom borsószem királykisasszony
meséled a bűnbeesést megálmodom azt az egyszerűt megint
idehozlak a margaréták közé irigylem mások vályogfalát ezeket a kócos füves ábrándokat
ennyire még nem akartam semmit szedek augusztusi epret a másodérőt
Ma van a legeslegnagyobb telehold
Neked adom





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-08 21:37:30
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-08 21:37:30