Szilernek a múltbéliek előrángatásának jóságáról
„Van abban valami jó, hogy - sok(?) év tapasztalatával - mindig elő tudunk rángatni valami sztorit a múltból, ami vigaszt nyújt a jelenben is”(Sziler)
Ne hidd, Sziler, hogy könnyű volt a múlt;
csak nem volt az, amihez mérni –
és bármilyen, mint egykor még jelen,
hát értelmezhetetlen, érthetetlen,
örök púp aktuális hátunkon, mi kezeletlen.
A legsötétebb minden múltban az, ha ott marad,
és értelmet már nem nyer sohasem.
De mégis, mikor végre kell – előjön,
és értelem ruházza fel egykor setét tekintetét:
beteljesült: meglátás lett, ami egykor csak bámulat,
amiből annyi volt, de mind csenevész, félszeg –
hát létrejött időknek elnagyolt egésze,
mi jóval több, mint egyszer itt vagy ott.
Mesébe lép, aki e múltra érez,
itt lényeges már erdő, iránytű és a tőr.
Labirintust – mi önmagában csapda,
iránytű tőrje bökhet át, hogy útat adjon:
fölismerés és szeretet, s vigyázz a lábra,
mi bajból kivezethet, mire tapodjon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-30 20:44:05
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-30 20:44:05
