Illusztráció
vízfestékvörös róka futott előttem át
és zöldbe rántotta lélegzetem tágas lombjait de
fekete az éjszaka törzsét mintha hangyák lepték volna el
fekete mint a papír
egy elfelejtettnek hitt mesekönyv fényes lapjain
a róka fut, lohol és lóg a nyelve a feketébe
szakad bundája vöröse
félelmem köldökében egy békére rettentett
ház égve hagyott lámpája villan
eljövendő halálom emlékére
és borzolja a róka szőre a szelet hogy
egyre hangosabban zúgjanak
ereimben a vörös tengerek
hajnalra lompos farkam hullámzása
fekteti a csönd partjára
hamarosan hazaérek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
