Görögve Trója az úton

Hellász Hellász kiabált
háromszor a latin
Nem látsz nem látsz susogta
vissza az erdő minden fája
hallgatta ő már a füle is
fájva s rájött nagy nehezen
nem süketeknek énekel

amekkora zajt csap csinál
s töprengése közben tör föl
benne a vágy meta meta
oh métázni kéne már
mert a görgés itt a téma
anabaptistáskodik a sakál
valahol a láthatár szélén
lebeg az omerta árnya előrevetít

annyi mindent az hogy elmentek
szedni szilvát hajladoznak
sellők páfrányok nimfák míg
vérszagot sodor a szellő
jő a Csipkepipőke lábán
lebeg inog a jó illatos cipellő
megellett mi mindent a - és a többi -

mítosz már régen akár a sziget
vad erdőkkel telistele
fügétlen hol pusztulás vagyon
tétlen reszket akár egy vadszamár
hátgerince beszorulva egy fűzfa
nyílásába télen, kutyák Trákiából,
összerontott város és a koloniális

szerelem gyönyörös virága hosszú hajjal
verdesve hátát combtőtől lejjebb
mi ágált ó ha érinthetném kezét
szellő gyanánt simítni végig lábát -
és nem fogadták el mégsem hát eldobtam

pajzsom zsoldos lettem és koldus
fölbukva is partra vetve rántott
talpra a vak és néma isten pörgök
hát mint a búgócsiga kaleidoszkópként
hasít agyamba minden képszelet
látom a múltat értem a jövőt

de fogalmam nincs róla ki vagyok itt
és arról sem hogy miért még épen...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-21 16:16:59
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-21 16:16:59