Lányregényt írnék...

Hogy mit tervezek, kérded? Hát élek.
Írok. Majd. Tőlem ez sok. Talán kevés.
Nem-tenni szeretnék sokkhatással.
Elhallgattatni egy régi, rossz zenét.

Mi van? Akarod, mondjam, mi lesz még?
Mit teszek majd, ha...vagy egyáltalán?
Rendben, csak jól figyelj. És nézz utánam,
Míg el nem ér az életre kelt Halál.

Témám az lenne, több is, Barátom.
Lányregényt írnék, vagy diszkó-mesét,
Ahogy a döbbent csendbe belibben
Egy punk akcióhős és a fekete fény,

Ahogy az Igazság félig lezüllött
Kis plaza-cicák vackaiban kutat,
Hogy feltalálja, mit mindíg kerestünk,
A félelem nélküli, eltakart Utat -

Ahogy a Menekülő után sikoltva
Rohanvást indul a buggyant képzelet,
S - célpontját veszítve - fejbevágja
A rettenthetetlen Rettenet -

A tető szélére értünk! Lenézek:
- Nyakszirtemen vad izgalom telel -
Ismerőst látok lent. Rákiáltok:
- Evoé, életem, te élettelen!

Volna még több is, de nekem elég volt.
Figyelj! - a sarkon most indult feléd
Egy szakadt, koszos, beteg, kietlen,
Onanizáló, marihuánás Remény -






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.