ÉlményLét


Hatalmas vizes kőlapok
pár szomorkás gyertyán
méla levélarcai távolról
nem lehet látni tenger

vagy mezőség rét ilyes ami
határol s húzódik messze
de a másik irányban ha
hátat fordít az ember

tisztán látható
egy nagy kanális árnya
avagy folyó min izgatott
bárkák hullámaikon
hintázva szilárdulnak
bele éppen a létbe

hadd fogjalak
Goethe szavadon -

készül arra hogy ott legyen...

nincs toronyőr senki nem
kiált a csöndbe:
- A ködből a világ
megszületett!

- fölszáll a holnapi gép -
de ott marad
gépies napok
millenniák magadba
görnyeszt a kín magány

a mindféle nincs pedig
másodpercenként újra
létrejön a világ ki
s belégzése köde
adja rád a ruhát

hiába tapogatsz vakon
kezd már nyílni az
a két szárny mik között
kiszállsz majd az ablakon

mögötte falak közt a puffanás
öngyújtó lángja lobban

messze az ő szíve
egy nagyot dobban de
nincs kapcsolódás
hiába üt-ver
mind a kettő
egyikőtök se

dohányzik - elszáll-e
az érzés a szerelem
szét a vágy mint
füsttel a szellő?

toporg az ember toporg
egyik lábáról a másikra áll
ha ül ha fekszik megy jő

körülötte feketés az erdő
kavargó avar és a hold
egyfolytában csak feljő

sivár minden perc
arra sóvár ami nincs
minek külseje kő
míg bent a cukra
egyre nő keserűbb
már minden íz

rossz a kor
rossz az idő
máskor máshol

máshogy s csak
öntudatlan úgy
amennyire is önző

egyre csak befelébb
fásabban ki mohok
át nem élt háttér
egyre lélektelenebb
ül tele a lélek

könnye kínok közt versül






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-18 19:46:37
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-18 19:46:37