Anyám története

Debreceni lány volt, a világégéssel
egy évben született, mint megannyi kényszer,
amely az embert akkor gúzsba kötötte,
nem sok boldogság nyílt előtte, mögötte.

A Kefegyárban dolgozott, amíg tudott,
amíg velem áldott állapotba jutott,
utána már soha nem volt keresete,
mindig támaszkodni kellett valakire.

Pedig ez akkor is nagyon előnytelen
volt egy ifjú nőnek, függeni szüntelen,
s mégha apám ezzel vissza soha nem élt,
mégis csak ura volt, kezességet remélt.

Amikor apámat elvitték bakának,
anyám gondoskodott két kicsi fiának
neveléséről a háború zajában,
megóvott bennünket a veszélytől bátran.

Amikor apám hazajött a fogságból,
még egy fiú testvér fogant meg apámtól,
a legínségesebb évek következtek,
enni adni három éhező gyereknek.

Anyám sütött, főzött, akár egy őserő,
rejtély, hogyan, honnan teremtette elő
a sok hozzávalót, a sok szeretetet,
mellyel elhalmozott férjet, gyerekeket?!

Sok nyomor jutott az öttagú családnak,
anyám mosott, vasalt három nagy fiának,
rá is ment korán a vézna egészsége,
mire mi önállóvá válhattunk végre.

Most is fel-fel rémlik riadt tekintete,
összerezzenése, amely az élete
nagy részét kitette, úgy élt, hogy mindig félt
valamitől, talán csak megnyugvást remélt.

Ám nyúgodt élete neki soha nem volt,
hiába ragyogott fölötte a mennybolt,
gyenge karjaival azt is ő tartotta,
amíg a jóisten végre fölváltotta.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-09 08:20:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-09 08:20:13