Tornyot raktunk

muszájból lett végtag-és eszközemberek,
raktuk, csak raktuk, bár tudtuk: túl magas,
omlanak a toronyok, world center bábelek,
hiába szilárdnak hitt váz, acél, vas,
bank-s hitelrendszerek hullanak halomba,
szörnyű robajjal alapjuk megremeg,
dől a fölépítmény, százezer darabba
szóródnak a térben a nyers elemek,
míg ránk nem szakadnak a süvöltő tetők,
szívet vizsgálunk, mely miénkkel rokon,
élők után ásunk, mentjük a menthetőt,
ezeken a modern techno-romokon
szél sikít, szállnak kék-és zöldhasú bankók,  
gyűjtik marokszámra (dagad a tőke),
bezsebelik sunyi, feltörekvő bunkók,
ágálhat a reform jólét-ügynöke
(hogy épüljön vissza a régi piedesztál,
hogy miénk a torony s legyen magasabb),
adós rabszolgává többé nem propagál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-07 12:04:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-07 16:56:35