hol kerek, hol sarló

bevallom szerettem volna,
ha elsőként én lépek a Holdra,
bár hatvankilencben épp nyolc múltam
kis fattyú, ezért nem árulom el a múltam,
azóta bámulom, hogy hol kerek, hol sarló,
tudom, sivár akár nyárvégén a tarló,
de szerintem szívem hidegebb nála,
megfagyok mikor ereimbe a vért pumpálja.

és tengerzöld szememben ő az ár-apály,
mely hol sziklaszáraz, hol elönti a dagály,
mondhatnám, napi rendszerességgel sírok,
vajon szoktak-e ott fenn a magányos űrhajósok,
de mindegy, itt lent sem hat rám a gravitáció,
lebegek mint szeptemberben a dió,
egy pillanatra mikor elengedi az ágat,
e mesében én ígérek szárnyat a bóbitának.

.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-16 08:24:51
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-16 15:05:17