Az Ég Bolondja (ágról szakadt ének)

J.d.T. emlékére

Jó úr, immár fejed főhet,
rég hűlt már tegnapi leves.
Állott hús alá gyújtanod
énmiattam fölösleges.

Sok dalt zengtem neked. S jussként
illő helyett valót rágtam.
Ám legvalóbb igazságra
botod túlfelén találtam.

S ládd, azóta éjjel-nappal
kövér csillagokat látok.
S lett új kupolám a mennybolt,
kerti dísztavam az árok.

Tavi udvartartásomban
népem vígan végzi dolgát,
kurutty-kórusom gyarapszik.
Ám hamis volt markos szolgád;

potyára küldted. (S e hasmars…)
Aligha hallgathattam végig.
S rajt’ csak aprót rúgtam, habár
a szar nem szállhat az égig.

Hallom, katonákat küldesz,
várban püfölik a dobot.
Ám mielőtt nyakam szegném,
ím, szavam, főúri bolond!

Hisz tudom, amióta élsz,
vágyod örök élet titkát.
S bírni szeretnéd, hercegem,
égi bolondságnak nyitját:

’A jó tréfa félig igaz,
mint a szó, amivel éltek.
S míg azt hiszitek, értitek,
Én csak félig sem, mit véltek?’






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-14 15:02:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-15 17:23:40