Mókus Maca fogadalma mesevers

Vidám reggeli napfény
csillan az ablak üvegén.
Maca, a fürge mókuslény
játszik az ágy szélén.

Nincs ma kedve felkelni.
Nincs máshoz kedve, mint enni,
lustálkodva nézelődni,
nézelődve eszegetni.

Biztatják Őt a szülei:
ideje már felkelni!
-Hadd maradjak kicsit ágyban,
finom, puha odúnkban!

Szülei nem vitatkoztak.
Dolgoztak. Nem unatkoztak.
Az odúba sok rügyet hoztak,
makkot, magot, s nemcsak mára!

Gondoltak Ők a holnapra!
Maca lányuk éhes nagyon!
-Édes mama! Drága papa!
Nagyot kordul Maca gyomra!

-Vágyok egy kis rügyre, makkra!
-Nem hallgattál a jó szóra!
Most éhes vagy, ugye Maca?
Dorgálta Őt mama, papa.

Az éhségnek nagy a hatalma!
Fogadkozik a kis buta!
Csak egy kis ételt már kaphatna!
Gondolkodik mama, papa.

,,Kegyelmet kap" a kis Maca!
Ő is ehet, ahogy vágyta!
Fogadalmát megtartotta:
Nem volt többé lusta - Maca!

Halász István
Budapest, 1995. augusztus 24.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-14 11:17:48
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-14 11:17:48