párhuzamok

soha nem lépek a vonalakra és nem bírom
a járdák repedéseit sem inkább kikerülöm
vagy ritmust váltok minden második lépésnél
talán épp ezért nem szeretsz sétálni velem
az oszlopokat jobbról kerülöm ki akkor is
ha túl közel a fal és nem érdekel ha meg-
bámulnak ezért vagy teli szájjal röhögnek
inkább minthogy vissza kelljen mennem oda
ahol elrontottam mert mi van ha nem emlékszek
hol tévesztettem el az irányt ez a legnehezebb
mert a visszaúton minden ellentétes jobbra esik a bal
ilyenkor csak a vonalak repedések irányítanak
és el kell döntenem hogy melyik most a fontosabb
az eredeti vagy a mostani néha meg kell állni
átgondolni alaposan azt amit mások lendületből vagy
megszokásból tesznek nem bírom a párhuzamosokat
ha tehetem inkább kerülöm az oda vezető utat is
így szinte lehetetlen hogy velem vagy mellettem gyere
úgy hogy időről időre ne engedjem el kezed még ha
te meg is érted vagy próbálod érteni ha utánam jössz
neked is ott vannak az akadályok vonalak repedések
és az az oszlop amely túl közel van a falhoz ahhoz
hogy egyszerre elférjünk a jobb oldalán csak mögöttem
jöhetsz az meg nem ugyanaz de ha mellettem akarsz
az már túl párhuzamos ahhoz hogy elviseljem és téged
soha nem tudnálak megkerülni nem is lehet mert mind
két oldalad tőlem jobbra esik csak épp egy repedésbe






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Prae, 2011. 4.
Feltöltés ideje: 2012-02-12 10:32:08
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-12 10:35:34