Ma is, mint régen
Koszos kis mancsát portálhoz nyomva
bámul befelé két kisgyerek…
Ma is, mint régen, sóváran lesnek
csábos tortát, habos krémeket…
Mennyek kapuja kinyílik néha
s utcára árad vanília,
kókusz és kávé, fahéj és narancs
illata; valóságos orgia.
Tágult cimpákkal – ma is, mint régen –
szívnak orrukon illat-özönt,
míg anyjuk mellén babát szoptatva
fásultan viseli el a közönyt…
Útszélen ül. Papír poharában
még alig csörög néhány garas…
jótét járókelők adománya
ma is, mint régen… sovány vigasz…
Háború előtt koldult egy nő itt,
s nem tortára! másra sem jutott;
családja gyomrát éhség facsarta,
pont mint ezeknek…s folyónak futott…
Hogy történhet meg újra s újra?
Legyen Bizánc vagy atom kora,
hogy emberek halhatnak éhen,
mert nem jut ebéd vagy vacsora…?
Ma is, mint régen… dicső Fejlődés…
Ugyan mit ér? Mit ad fajunknak,
ha annyit nem tudtunk elérni:
Embernek érezzük magunkat…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-06 16:06:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-06 16:06:13
