Most még egy tavasz jön (Jav.)


Naponta egy-két percet
világosabb a lelked,
araszolunk a télből,
tavaszi szél terelget

tavalyi sárga lombot,
mint megkergült bolondok
rohannak körbe-körbe
a mindennapi gondok.

Egy évvel szegényebbek
lettünk, nem harcedzettek,
öregség, védtelenség -,
ahogy gyérül a lelked,

de most még egy tavasz jön,
melegítsen a ködmön,
ameddig még a tél tart.
Meg kell ezt is köszönnöm.

Köszönöm azt, hogy még nem,
akár anyag vagy lélek
marasztal, legyen hát így
értékesebb, hogy élek,

csodákat tenni jöttem,
hetvenkét év mögöttem,
tele tapasztalattal,
céltalanná törötten;

isten szélkarikája,
előttem volt a pálya,
és mégis elmaradtam -,
az erőszak hiánya

nem segített előre,
tisztességem volt pőre,
akár a talizmánom:
nem nyerhet, aki dőre.

Ki nem csattogtat ostort,
kinek keze üres volt
amikor adni kellett,
és dörgött rá a mennybolt.

Ki vagyok, nem tudom még,
becsaptak szennyes eszmék,
belül hordtam, ki voltam
eldőlt, s már nem lehetnék.
                 2012. január 4.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-06 04:39:16
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-06 04:41:18