Fura visszanézés

Fura visszanézés, lehet még ébredés,,
s mint malomban a kiürült garat
reggelre minden olyan üres, kevés,
de nem kell addig a falat,
míg nem ölelem át karcsú lényed,
míg nem csókollak biztatón,
te édes emlős, fölényed
megerősítő , boldog  fájdalom                                                                                                                                      

Fura szezon képe az este,
kurta időm futószalaga leáll,
és nem fekszem le mégse,
őrzöm  ágyad, mint faragott tárgy.
Életerőm van nálad, te megálmodod
hogyan folytassuk a végtelent,
igaz szerelmed sötétben tálalod,
had virrasszon aki léprement.

Fura látvány a vége,  vasárnapos,
minden hét kezdetén mennyi mámor,
pedig lehetne még, talán varázslatos,
Viszonylag hangtalan számolj,
vesd össze, színes és színtelen érzés
két kézben tartani léted,
kipróbált engem ez a létezés,
s az egészben a legszentebb, a térded.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-31 16:44:28
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-31 16:44:28