A kapcsolat megszakadt..

(Édesanyámhoz...)



Hidd el, léptem volna,
ha nem fogy közben el az út.
Már nem tudtam, merre tartok.

Bár a számok ujjaimból kifolytak
kezem ösztönösen még ma is
a telefon után nyúl.

Tizenkét év nagy idő. A vonalat törölték azóta,
de a hangod mélyen fülembe ivódott,
lelkemben szól akár egy búgó orgonasíp,
mire még most sem rezonál a(z) (el)múlt...


Az e-mailek sorra visszajöttek,
pedig Istenhez címeztem mindegyiket.
Kérdéseimre már sosem kapok választ,
miért mentél el, merre tartasz és minek?

Még most is visszavárlak.
Tudod, mindig akartam,
mégse mondtam elégszer,
hogy büszke  vagyok rád s imádlak,

Megint elkéstem.

Már oly' régen tenyerembe dermedtek,
és valahogy nem múlnak a percek.

Keresem érintésed fészkét,
kezed vonalát.
Csak  apróra tört emlékkövek
peregnek markomból,
ahogy lelkem alagútja
feltárja kincseit,
s én újra és újra szeretném
megosztani veled.
De a gépemen mindig ez az üzenet:
Error..
hibás vagy nem létező e-mail cím,
nézze át újra!


Holnap inkább tárcsázok.

Csak hat jegyű szám.
Egyszer eltalálom,
és akkor a telefont ismét felveszed.

Hallom ahogy mondod, vigyázz magadra,
majd kattanás, búgó hang..


De az is olyan szép lesz nekem.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-28 12:45:37
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-29 12:45:02