ugyanúgy
hirtelen mozdulattal beleszeretett.
mint amikor ügyetlen emberek
főzés közben beleesnek a konyhakésbe.
persze semmi sem változott meg igazán,
ugyanúgy látta a pocsolyákban ugráló
delfineket, hajnalonként ugyanúgy igazította
magába a cigaretták szálkás füstjét
pont annak az éjjeli lámpának fésülte ki
a fényét minden este
a szagok is ugyanazok maradtak
a kamrában penészedő verseké
pinceszag ami a mellkasából áradt
a lefagyasztott sóhajtások
(tudta hogy azokra bármikor szükség
lehet)
a sebeket ugyanúgy ürítette ki homlokából a
konyhaasztalra, és csodálta őket órákig
éjjeliszekrénye is ugyanaz maradt,
tele limlommal, kavicsokkal, patakokkal,
volt benne néhány utalás, pontok mondatok
végéről, pár összegyűrt önterv-rajz, diagnózis,
egy aszpirin.
szóval csak a szokásos.
a tengerekben még mindig nem hitt.
Talán még annyi, hogy azóta többet főzött.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-24 15:21:36
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-24 15:21:36
