Eső volt

Éjjel, kitartó közönnyel szemerkélt az eső.

Mára a házak fala,
mint ázott papír - foltos.
Furcsa kábulat
borul a városra,
erős vákuum szívja
magába a nyüzsgést.
Lehulló makulátlan csöpp,
maga a lomha idő.

Fák fázósan rázzák le az eső vizét,
vacogva rezeg
sok apró levél.
Dohog minden ág
baljós hangulatban.
Vizes aszfalt fénylik
lábam alatt,
görbül a hátam,
s körülöttem a tér.

Az ég opál-tömör árnyéka lehangol.
Tócsák nedves
foltokká apadnak,
nem értem, mit suttog a szél
de emlékszem,
eső után,
milyen illata volt hajadnak.

Ázott hajamba,
mintha a múlt valamennyi
zápora tapadna,
meggyorsítom lépteim,
néma emlékeim
újra élni vágyom,
de hideg van, csak összehúzom
magamon kabátom.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-22 10:09:23
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-22 10:09:23