Egyszerűen...csak

Egyazon barikád két
oldalán harcolunk
közös ég alatt
egy talpalatnyi földért
mely már előttünk itt volt
s halálunk után is itt marad.
Mondd mire hát
a vita, hogy kié?
Hol sárral dobálnak
ott hontalanná
válik a remény,
miért kell folyton
elmagyaráznom magam,
hisz ugyanazt hisszük
csak másként gondolunk.
Úgyis együtt törjük
fel a földet
nem ihatnánk-e közösen
a hegy levét.
Lehetnénk búsan szűkszavúak
mint egykoron dédapáink
vagy mulathatnánk
részegen hajnalig ha
szomorúság emészt,
ha nem csak beszélnénk
de értenénk is a közös nyelvet
s egymás szemében is
látnánk a holnapot.
Ne vezess
mellettem gyere és
úgy mutasd az irányt
vagy támaszkodj rám
ha én jobban tudnám az utat
Hazafele.
Mert élni itt akarok
s nem pusztán túl
lennék újra
emelt fővel
egyszerűen csak

Magyar.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-18 11:54:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-18 11:54:55