Nem, nem
Nem ültél nálam se széken, se ágyon,
szemed nem merült el tárgyaim
között, a magam képére formált szobában,
nem köszörülted meg a torkod, hogy
olyat mondj nekem, amit előtte senki másnak.
Nem kínáltalak meg teával, nem vetted
öledbe a lábam, hogy simogasd, és
hagyd, hogy eltévedjen a kezed, és
közben nem néztünk együtt filmeket,
klorofill arcú növények nem fújták ránk
a csak nekünk szánt lélegzetüket.
Nem jártál fürdőszobámban, nem
tudod milyen színű a falán a csempe,
nem láttál egy vízcseppet se, amihez
arcomnak, kezemnek köze lehetne.
De lehet, hogy mégis itt vagy,
tévedésekbe pólyált sebesült, ki nem
halt meg Tobruknál szegény, kit egy
szerelmes ápolónő megölel, megöl,
és utána feltámaszt mindannyiszor.
Sok hiba keresett magának egy
szerzőt és két szereplőt, egymáshoz
kötözte őket, ne tudjanak moccanni se.
A szenvedély szappanbuboréka
marja a szemünk. Tisztán látni többé
már nem adatik meg. A csomagot
letetted abban a szobában, ahol
soha nem jártál, én látom, hogy
ott van, és inkább kerülgetem,
de nem fogom felbontani soha.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-08 16:20:10
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-08 16:20:10
