Putripalota





(Amikor szinte semmid sincs, de mégis mindened adott,
nem csinálsz egyebet - Saját hitedet tanulod.)


Csak a szegények kiváltsága az őszinte hála.
Hideg időkben ajkuk vacogása száz imával is
felér. Büszke tán a jómódú, de a vagyontalan  
gazdagon szegény. Látom a rózsaszínű papucsban
iskolába siető gyermek szabadon hagyott bokáját,
mintha csutka volna az, amit a novemberi fagy rág.
Mégis nyugalmat érzek tekintetében a reggeli után.
Bőséget jelképez az alma meg a körte, hús csak
ünnepnapokra jár. Micsoda kincset takar a térdig
kinyúlt pulóverujj! Hol derékkötő, hol kesztyű
egyben, tán létzsinór az - nem más -, mi összeköt
az égi rengeteggel.

A kórházban jó a koszt, meleg van, sok játszótárs
akad, de minden gyerek tudja: Pulóverujjak nélkül,
csak a halál előszobája az. Nem nyugtat ott jó szó,
felkavar a steril tisztaság. - Hazakívánkozó hely -
állapítja meg egy bájban gazdag cserfes kisleány.
- Hozzánk ételt csak a jószerencse hoz, de otthon
Putripalotám van a kályha mögött. Udvarhölgyeim
is vannak  (két végtagcsökött baba). Úgy szeretném
átölelni őket! Tudom, várnak, haza!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-31 08:42:07
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-31 08:42:07