Chopin Prelude

                      Mindig volt egy titkos életem,
                            és mindig az volt az igazi.
                                   Kertész Imre

ha teljesen önkéntelenül és előzetes indok
nélkül képes vagyok a rettenetes napoknak –
munkahelyi elidegenedés, általános boldog-
talanság, anyám, anyám – ellen mondani,
az általános leépülés helyett visszapillantani,
csupán a kényszer kedvéért, az érdemem
nélküli hajnalokért, akkor érezni fogom, hogy
nem volt hiábavaló a hosszas időzés az ágyam
mellett, ülve és gondolkodva, miképpen
a hangszóróból Chopin prelűdje hullámzik,
minden egyszeri hang leüt bennem egy újat,
a kenyér szélének morzsás-illatát, a hideg
telet, miközben templomban ülök ismét és
izgatottan várom az utolsó szavakat, hogy
deres legyen az arcom a kerengő közepén,
mert egyfelől üdvös és morális, másfelől
gyermekes, mert a boldogtalanság irányából
közelít felénk, pedig a boldogtalanság nem
hagy gondolkodni, képtelenség elűzni, meg-
fűzni, maradjon vagy menjen el hamarabb,
de abba kell hagynom, mert nem akarom
Chopint a fogollyá emelni, ennek foglyává






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-05 20:09:11
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-05 20:09:11