Galambok(1)

Látjátok feleim szemetekkel
amit lelketek rég nem lát.
A galambokat, kik megosztják
velünk az eget, elárulván a
repülés kincsét,
az eléjük szórt alamizsna morzsákért.
Tipegő anyókák álmaik ők,
akik a bérházak filléres árnyait
viszik a térre, morzsolgatják
a napfényt, eres kezük már
útra kész, és dohos szobáik,
csendjén, az eltékozolt
megváltás, a félig hitt imák
homályán várják a rettegett percet.
És a madarak elviszik őket,
ezüsttornyú városaikba, hol a kertekben
a mimózák jódkönnyeket sírnak,
és az istenek, az idegen temetők
bürökszagát hintik
az érkezők lábai elé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-30 21:36:42
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-30 21:36:42