Az ágy lovasa

az anya ceruzával egyenes vonalat húz a világba
ez az életutad, mondja fiának, és figyeli
ahogy a kis kötéltáncos esernyővel a kezében egyensúlyoz, néha
hűvös szelek imbolyogtatják, szédül,
de megy és megy, mert ha megáll,
egy női kéz azonnal visszagombolyítja a vonalat.

délután az anya ruhákat tereget, száradni akasztja a köldökzsinórt is, majd
a vacsorához ismét felveteti a fiával,
tömény unalom az asztalnál, a leejtett villa éles hangon sikolt,
s amikor a fiú az asztal alá tekint, apróra zsugorodott önmagát látja
a köldökzsinór végén.
anya, leestem! – sírja, s állna fel,
de visszaültetik
- fejezd be szépen ezt a hisztit.

hűs szelek kavarognak a konyhában.
felborítva az asztalt, kőre hajigálva a kávés csészéket.
a fiú megijed, rohan a szobájába,
lovagló ülésben
megsarkantyúzza az ágyát, s máris vágtatnak messzire a családi háztól.
a köldökzsinór végén egy magatehetetlen anya
követi őket,
míg el nem pattan a kötél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-21 12:20:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-21 12:20:36