Ól in

Világokra szóló közismertségem
faluhazám napos oldalán, nem kapott teret
Magyarázatom van, nincs mentségem
Mezei próféta nem foghat egyszerre kint s bent egeret

Halódó rojtjaim a mennyek vermében
- felhőkben gránát az áldás -
Vadlovak dobognak az ősök tervében
Tánc döngöl csűrt... csillog, csárdás

Járok a vízen. Jég.
a Hold mikor alszom kék
olyan ismerősek lanka halmai
Alattam új bolygó az űrben
melynek tűnnek Óceánjai, tengerpartjai

Nem maradt sok hátra
Igaz ember meg a sánta
vágtat a hajnali ködben
hiszi hogy tarthat titkot
bújik, élvez csöndben
magában legelész
Háborúz. Héber űz.

Búsan heverész. Meg hason ül
Múlnak forradalmai, félve menekül
Csúcsa csorba, völgyét a por belepi
mit hódított s amit nem, egyformán feledi...

Elhagyni hát, az ördögbe is
ezt az imbolygó gömböt
Képünkbe vágta kapuját
orrunkra csapta csak úgy döngött

Arc hátra, és úgy tovább
sarkunkban az út az ég kútjába merek
Marék víz vagyok
nem okosabb sem ostobább
Szemben ragyognak végtelenek














Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-28 11:34:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-28 11:34:54