Tákolt vers

Ezt a verset úgy tákolom össze,
talán lesz benne szerelem, vágy, hogy jössz-e,
ha igen, dobj le minden ruhát,
szeretkezzünk, mint déli széllel az almafák,
de siessünk, mert apám reggel megmetszi őket,
és a lehulló vesszőket nekem kell máglyára hordanom.

Majd hallgatom, ahogy néhány ág a fülembe súgja,
miért száradunk el, és ha elszáradunk, miért növünk újra,
a mi nyarunk csak pár percnyi gyümölcsízű láng,
kapkodó ölelkezésetek minket is magával ránt,
így bibéző lázban égnek virágaink,
az se baj, ha termésünk tűzgyűrte ősz.

Még sosem láttalak, nem tudom, kit várok,
a tavasz elmarad, szemem üres zenekari árok,
minden lemetszett gally jajduló hegedűvonó,
lágy a-moll halál, lassan szitál a hó,
pedig azt hittem, gyönyörű tested
már fénybe márthatom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-05 13:09:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-05 13:09:40