MIÉRT MENTÉL EL ? Pintér Tibor emlékére

Szép szavak mestere voltál,
Tiszta szívvel hozzánk szóltál
Mikor hirdetted a  költők dalát,
Elfeledve minden földi baját
Annak ki az igát húzva
Ment előre térden csúszva,
Emelt fővel, halk szavaddal,
Nem alkudva meg magaddal.

Nem akartad hogy  a  néped,
A testvéred, ősi véred
Rossz irányba elindulva
Új hazába vándorolva
Ősi jussát, szép beszédét
Elveszítse, tiszta  hitét.
Elhalkuljon térdrerogyva,
Önmagával megalkudva.

Hű Barát miért mentél el
Szép szavaddal, tiszta hittel ?
Ránk hagytad a  költők szavát,
Magyar földünk minden jaját.
Szívbemarkol tiszta lényed,
Nem feledve soha  Téged
Ahogy  álltál emelt fővel,
Nem gondolva  zord idővel.

Dalnok voltál, erős  hittel,
Ősi jussal, igaz szívvel.
Nem azt mondtad hogy  előre,
Te álltál a  had élére.
Magyar voltál szép beszéddel,
Nem törődve hogy  mit képzel
Az ki a   nyelvet csúfolva
Káromolja ostromolva.

Tudtad hogy  csak ezt adhatod
Örökül ránk jussolhatod.
Nem tehetsz mást ez volt élted,
Szép beszédet mindig félted.
Hű Barát miért mentél el
Szép szavaddal, tiszta  hittel ?
Ránk hagytad a  költők szavát,
Magyar földünk minden jaját.

Zirc, 2000. 10. 09.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.