járatlan úton

a hold túloldalán sincs más, csak magány
és üres világ, de nem is hiányzik a virág,
kapunk érte egy szánalmas mosolyt, de tudjuk
landol a kukában ha elszárad és az a mosoly
is lehámlik arcodról, ha az ajtót becsukom
magam után, s az utcán én is elgondolkodom

már tudom
a hold túloldalán sem
veszi be a kuplung a negyediket,
nem lehet eldobni a csikket
és ott sem kérded, hogy
miért vagyok ilyen átkozott makacs,
miért szeretek gyűlölve


/én értem mindezt, Te csak egy sort/

és ebbe döglök bele,
tépkedem pofámról a ráragadt maszkokat,
a szerepjátékok összes gönce rajtam,
fuldoklok a hazugságokban
mert a kimondott szó hiába igaz ha mit elhallgatok
az bennem kövesedik sziklává, légkalapácsok
kellenének, hogy szétzúzzák, s mi maradna?
amorf kődarabok némi húscafatokkal spékelve
s egy lélek mi lelketlen élte életét
/ez toposz - csúnya szójáték/

jártam a hold túloldalán,
örülj, hogy nem jöttél velem,
marad számodra a reális megoldás,
hogy megismerd ezt a másvilágot
mikor majd a
"nagyeegyenlőnagymkiscnégyzeten"
képlet alapján megmutatja magát ,
majd láthatod a hold túloldalát

/egy pillanatra/

jártam a járatlan úton






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-30 13:27:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-01 11:32:17