A

Gondolattartó edény a test.
Viszed -e a megtépett lepkék szárnyait?
Visszafelé hintázó óramutatóval szemben.
Van egy ajtó ahonnan, ha kell, kiveheted
az örök tűzbe esett szerelemedet.
Együtt lenni vele végül.
Zárom soraimat, a megkezdett múlt
szalonnájának spájzba akasztott
bizonytalan tudatában.
Görög válság van a hűtőszekrényben.
Az ide dobott mentőcsomagok elfogytak.
Nem bírom kifizetni a büntetéseket.
Visszajön a Don kanyar. Vétel, vétel, jelentkezz!
Nincsenek lövések.
Madarak csicseregnek.
Én egy rapper vagyok, én túlélek.
Túl jó verset akartam írni.
Nem tudom mi az a vers.
Nem tudom, miről írok pontosan.
A szavak jelentését sem tudom pontosan.
Akkor minek? Minden minek van?
Nekem nem kell ez a koldus remete fatányérral.
A magyar költészet nem eladó!
Én várost építek!
Ahova odaköltözik mindenki,
esténként gitározunk majd,
elbújunk oda mind, hogy keres -e az Isten.
Mint gyermek veszünk tanúbizonyságot.
Jön az, jön az, szól is,
-hol vagy kisfiam, kislányom?
Elűzi az éjjeli pillangót, vagy valami hasonlót.
Kicsit giccses lett.
Aztán kézen fogva hazavisz.
Leverték a sótartót.
Elmúlt egy perc.
A csendem volt, hogy nagyobb jót tett,
mint a kimondott szavam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-29 19:39:27
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-29 19:39:27