Peremvidék

Áll hever ül minden s ki
én és még mások nyilván
valóan akár elszántak akár
tétovázók a pálya szélén
gálya fent a sztélén imák
kibontva a stólán az úton
vesztegel a szélvész Áll csak
áll zavartan téblábol Indulna
de jobbára csak haboz ide
oda oda ide pillant Hamvukba
hullt villanások Egy-egy pillanatra
igen mélyre ások Hónapok évek
míg kaparva felszín elszív a vákuum
az űr mint egy kabát kifordulva
magából hiába kapálózom de
bele kell előbb-utóbb bújjak
s így ugyanúgy ér el a vége mint mást
minden semmi nincs aminek ne lenne
ne jutna korlát bármilyen utazást
és érkezést is süketté vakká és
fölöslegessé téve fúl bele az
utolsó lélegzet a buggyanó vérbe
Van a van  Aztán nem lesz  
Sem vele béke  Ennek a kornak
mily kopár mindegyik vidéke






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-26 19:28:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-26 19:28:52