Fúvóka

1
Jó időnk van bár
kissé fú itt a Fuit

Visszafelé nő a fű
abortálódik minden gyümölcs
Jól temperált
zongora kezek nélkül áll

Olvad a jég
Üdvözöl mindenkit
Decebál és Aiolosz
A szerelem még

a szívünkben tombol
édesem drágám
minden múló perc
hogy mennyire rongyol...

2
Azon napon mintha leltár lett volna
ahol mindent zárolnak sötét volt
elbútt a nap a hold mögé a fekete
korong szélein csak mint pár ősz hajszál
lógva ki némi fényvagdalék de ott a gyertyák
körébe fogva ütött szépsége úgy orrba

hogy rabja lettem vagyok vagy hétszáz éve
már védtelenül mert nem vártam föl
készületlen ütötte Ámor nyila
eme végzetes sebet rám és szinte azóta is
keratosis seborrheica rá babérlevél meg
az ő édes arca mit elnyelt a messze el
a kő a sziklaív ütközik

csattan az élet annak ilyen amoly
gomolyaszagú baja a gondok hajszák
a klíma mind mind az arcba kék-zöld
a hát a talp a bőr perceink
tőrként orvul dúl az orvos és fúl

fűl itt már minden s csak a
tehetetlenség tart sodródva ebben –

cserélhetsz-e gubát ezen az eben?
Vénül az ember de a motyogásra
más oka is van tán de csitt, szivem – fék…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-26 17:53:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-26 17:53:12