Karcsi bácsi

Korán reggel van még itt
és én már nem tudok mit
csinálni o hát fent vagyok
már és igencsak régen
fejem felemelve hunyorgás
nélkül nézek előre kissé
fel több-kevésbé mereven
két kezem szétterpesztve

itt a térdemen  Igaz hogy nem süt
a nap bár világos van némileg
még hűvös megtettem már
egy seregnyi dolgot mögöttem
tisztálkodás fürdés ettem
is pár falatnyit kortyolgatott
vizek bennem kocsma nyitva még nincs
ülök nehezen nézek magam
elé ebből áll az életem várva

a többit egy-két mást kikkel
dumálhatok apró kis dolgokról
kifejtve a szokott leegyszerűsített
véleményeket kitárgyalva
azt-ezt ki mit miért hol
mármint szerintünk legalábbis

Sport foci Újság egy-két fajta
Mást nem olvasok de ez mind
csak majd Most ülök mozdulatlan
mintha lesen felszegett fejjel
szemben a falak által

eltakart ám minden bizonnyal
kelőben levő Napnak
Közben vagy már elment
aludni vagy még

csak eztán nyugszik a Hold -
a halál nem Texas hold'em - s
én nem siettetem Bütykös
ujjaim masszírozzák lassan

a térdem s végiggurul az égen
mint egy rücskös bőrű töpörtyű
a téli nap délben  A koporsófedelem
is csak kölcsönbe kapom s hogy miért
hallok mindig szárnysuhogást

a szálló udvarán itt - egy pohár víz
árválkodik az asztalon hátam
mögött lógnak kimosott ruhák
libben egy-két árnyék a világ
némely széle fel-felkunkorodik
itt arra-erre meglehetőst puhán

Alig csikorog minden
Mennyi minden van
a kerekek közt... - ujjak
közti porszemekként

És még jut élelem -
a galaxisok is úgy peregnek
Akár köröskörül a félelem -

és a seprű alól a szemét...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-20 19:28:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-20 19:36:23