Ismerve az éjjelt

Én mindig otthon voltam s vagyok az éjszakában
mindig mindenhol átjár a szaga az illata mi néha
virágoktól ered néha meg épp vérrel terhes o baktattam
az esőben eleget ki és vissza aki megfejtheti meg is issza
mondná a sár por és homu meg az osztják rajta Vazul
a embert sűrűn kifosztják távolból a városi fények

a legszomorúbb utcák sikált torkok
és a hamvukba hulló messzi léptek

el kéne jutni már valahová

A kitömött az üreges népek s azok
a visszhangzó vízhangok a tájban
A szél és a fagy a sötétlő háttér

a szájban az ízek a lepedék
ital étel és csóktól a pezsgés

megszerzett ismeret csakis a felejtés

(óramutatókként ketyeg fölöttünk az ég
a kezdetek és a végek)

mert  hogy mi is fontos és mi nem
egyre megy annak ki túrja a földet
avagy éppen csikket szed odafönt
két helikopter ütközik össze vagy
Ikárosz esik le az égből s pottyan
a deus ex machinaként odakerült tenger
kellős közepébe két hegylánc között
amiként e szánalmas koppantási
kísérlet illusztrálja ezt habár
nem igazán adekvátképpen hisz
már /szánalmasan/ (igencsak)
kevésnek ugrik az  be
hogy ez mi miről vagyon  lenne
szó említés itten – miféle celeb?!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-16 18:22:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-16 18:22:37