Részeg vagyok

Mámoros bús fejem nyúz,
részeg vagyok.
A bor, a blues az útra húz
ha maradok, meghalok.
Még ülök. Kocsmában nyert,
keserű öröm.
Kivénhedt kurva, gondolat gyötör
s pár törött műköröm.
Uram, te költőnek küldtél ide?
vagy hallgatva halni
mikor szólni illene?
hát nem akad emberfia, ki
ordítana, micsoda demokrácia
az, mely térdeket rogyaszt sorba,
és magát nyelvekre tolva
emelteti?
Hát így kell élni?
Lehajtott fejekkel
meg kérem tisztelettel?
Mert nem merem
mert nem lesz kenyerem.
Itt kell élni?
hol választott királyok, és
parasztból lett urak
mutatják nekem azt az utat
melynek végén ősz fejemnek
karéj nyomor a díj?
Nem! Nem!
Inkább megyek.
Kinn faltámasztó kedvem lesik
a döglegyek.
És gyomrom a számban felgagyog,
de én részeg vagyok, ó ti józanok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-16 17:27:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-17 12:48:04