Dies irae

Tükrök ragyognak tisztán
s jó esetben üresen
vissza nem verve semmit
mi máskülönben nem
lenne csak valami

szégyentelen torz törött
kis hamis rész vért
fakasztó vagy épp vérező
darabka cserép mit a belső űr
a külsőbe örökül hagyott

Nem tükröznek vissza
mást már csak fagyot
Pongyolában csatan
golnak az órák szám
lapjuk csak pofon ami
ragyog mind számolatlan
s oly fáradt itt
már minden imázs
képtelen - minden tett
csakis absztrakt vernisszázs

Eliramlik a föld csendben
Beszél a fürge víz azt
mondja mindent itthagyok
Feledés a nappal s az az éj
kompilált sorokból
áll össze már csak a televény

miben már semmi
meg nem terem Hisz
üres mind mind a
csarnok Körbefogott
vázakból mennyi
lett itt az akarnok...

és szétszóródik máris a nép -
bármiféle nyilvánvaló
minta nélkül akárcsak
tintacseppek egy pohárnyi
vízben - vagy egy tó felszínén...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-15 16:30:27
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-15 16:30:27