borostyánszemű

a sályi suli tornatermében
Kiss Kati énekel
a néptáncos fiú ropogós lépései alatt
kopog a dobogó
önkéntelen eszembe jut
flamencoórákon miként
döng talpunk alatt a föld
a gitáros nyurga srác
tetszik fekete kalapja
és nyurgasága
ahogy keze a húrokkal játszik
és arcán szinte orgazmust idéző
bájos grimaszok szaladnak át egy-egy szólónál
balra pillantok
barna vékony lábacskákat látok
ösztönösen lábammal magam alá húzom szatyromat
aztán még egyszer oldalra nézek
látni akarom az arcot
és abban a pillanatban el is szégyellem magam
elém tárul a látvány
hét-nyolc év körüli cigánykislány
gyönyörű arcát kócos haj keretezi
pici szájak fitos orr
két borostyánszem ül mindezek közepén
elfordítom fejem biztos látta furcsa tekintetem
nem bírom ki ismét felé fordulok és rákacsintok
oldanom kell saját szégyenem
néhány perccel később még egy sugárzó mosolyt
is megeresztek felé
megy tovább a koncert gyerekeket próbál felcsalni
a Koncz Zsuzsa hangú énekesnő
biztatom a kis vadócot mellettem
de félénk mégis az az érzésem csak kéreti magát
a szöszik a színpadon bénáznak
a kislány biztos ügyesebb lenne
valami zavar aztán rájövök
olyan illatot érzek nem merem szagnak nevezni
mint mikor fajtatiszta hosszúszőrű kutyák
heteket töltenek gazdátlanul az utcára verve
a kislányból árad
por sár napsütötte veríték áporodott szaga
végigtekintek rajta olcsó papucs
sártól maszatos lábak
bézs színű szoknya(egész csinos)
felül egy kötött bézs barna kockás ujjatlan mellény
valószínűleg fiúcskaruha
apró szép kezein a nagy körmök
mind feketéllenek a kosztól
kis szutykos panni
de mosolya és  szemei
rabul ejtenek
gyermekek ártatlanságára gondolok
mikor leül mellé az anyja
ölében egy fiatalabb poronttyal
a kisfiú hasonlóképp fest
büszke kóbor kutyák
nem tudni már elvadultak-e
véget ér a koncert
a kislány lehajol szatyromért és kezembe adja
mosolygok itt még nem tudom
a hőség lassan szétmállasztja a falakat
szomjas vagyok mielőtt felállnék
a kislányhoz fordulok megkérdezni
kérsz vizet
rázza kis fejét
nem nem kérek
aztán kiszalad a száján
pénz nincsen
csak mosolygok én is rázom fejem
míg kifelé tartok barátaimmal
néhány percig nyomomban jár
akár a hentesüzlet ajtajából kilépő
teli cvekkkeres néniket az utcán élő cicák
tehetetlen vagyok
ha egy másik világban élnénk
hazavinném lecsutakolnám
tiszta ruhát adnék rá
és átölelném
de ez csak esti mese
jobb lesz beállni önkéntesnek
az amnesty international-hez






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-02 12:10:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-16 20:36:34