Fogy a hidrogén
Amit kérek, kérve-kérem
attól, aki tehet értem,
azért, hogy gazdagabb legyek,
mert folyton-folyvást szeretek,
van úgy, hogy unos-untalan
csak úgy szerethetem magam,
hogy veled mindig, mindenütt
megosztom azt a csöpp derűt,
amitől mosolygós világ
köszönt rám, bólint a faág,
az ablakomon beköszön,
beinteget a fényözön
a zöld lomb mozgó részein,
idegek rezdülésein
játszik a nyár sok új zenét
körös-körül és szerte-szét,
mindenütt, ahol még vagyok,
készülődnek a csillagok
kihunyni; fogy a hidrogén,
más is ellobban, nemcsak én,
és máshol lobban újra fel,
a végre születés felel,
az elmúlásra új remény,
a káoszra kész költemény
csendül, akár a himnuszok,
az élet újul, élni fog.
Mert elhagyott a félelem,
egyedül vagyok. Nincs velem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-29 05:33:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-29 05:33:35
