E.T.

haza haza

ahogy a bütykös ujjú kis botanikus
mutatott egy messzi világra
ahol emlékezi testét az ágy
arcát őrzi a párna
ahol a virágai nyílnak
ahol a kedvese várja

haza bárhol

véd ölel engem
ha földbe mos a zápor
otthon van minden sejtem
ahol értik arcomon a könnyet
mert velük vagyok mind
s ha félek mind velem jönnek

hazám a szót

nem gajdolom naponta
de úgy tapadunk össze
ahogy a hús a csontja
ahogy magját védőburka zárja
óv a semmibe tévedéstől
lehetek magam de sose árva

háromszínű

hol hihetni kell a szónak
lányok és fiúk a májusokban
szerelmet a szavával szólnak
mert megtart ősi jusson minket
nem kell árvalányhaj kokárda
csak az aggódó váró tekintet

anyahaza

ki simogatna jobban
szánkhoz ki emel bögrét itasson
mikor a láz rózsája lobban
ki őrzi lépésünket a táncunk
s akit naponta arcul csapunk
akiből kurvát csinálunk






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Tekintet, 2011/4
Feltöltés ideje: 2011-08-23 16:39:29
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-23 16:39:29