Visszhang (Lóci nagyanyám konok szavai)
Villámló vad fénysziké hasít egy szembogár
hullafoltos glóbuszába úgy, hogy sistergő
veszett varjai a káromlásnak alvadt vért
krákognak a lét tisztásaira, sőt tovább, fel
egészen isten lábtörlőjének széléig !
De miért, kérdezhetné meggondolatlanul
némely együgyű bablevest zabáló.
Mit pofázol itt, tapló?
Nyújtsd ki szennybenáztatott nyelved és
nyald fel a szégyent, mielőtt halálatkák
rágják szét romlott pofád penészes kalácsát,
mielőtt az úr bele nem pöcköl egy dögkút
idilli csöndjébe, hogy egyhalmazú
lehess a többi döglettel, s hogy megtanuld
tisztelni mély alázattal a tiszta és érintetlen,
csillogó tekintetű jövevényt!
#
Utat a megváltónak!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-22 10:08:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-22 10:10:02
