A teremtés kudarca

Fontos és megható gondolatom támadt,
ritka, mint a fehér holló a fák hegyén,
az ember kitalál valamit magának,
és büszkén mutatja: íme a költemény,

így volt a születés, ilyen lett az élet,
milyen lesz a végső perc, azt nem tudhatom,
életet halálra soha nem cserélek;
ne engedd, hogy legyen ilyen pillanatom,

ne engedd, úristen, azért teremtelek,
hogy a csillagok közt tekints alá néha,
lásd meg, mivé lett a szófogadó gyerek,
jelentéktelen jelentős tartozéka.

Amit nem teszek meg, nem kapható arra
az isten sem, pedig ideje van bőven,
vagyok a teremtés rettentő kudarca,
jó, hogy csak egy van a világon belőlem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-19 00:29:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-19 00:29:13