végtelen történet - változat

a semmi közeledett
rágta mesénket  a nyarat a fákat
a falakat a lakást szerveidet
te láttad
én elfordítottam fejem
te hívtad együtt hívtuk nem tudom
a szabadság összezsugorodott
mikorra és hogyanra
hazafelé a buszon
csak erre bírtam gondolni
meghalsz
harcoltam veled és vádoltam magam
vigyázhattam volna jobban
nem voltam elég gyengéd
az utolsó hetekben
Deena azt írta készen állsz
én még nem
engedjelek ki (a testedből)
infúziók után lerohantál
a kertbe nyíló ajtóhoz
néztél fel rám
képtelen voltam megtenni
valahol megegyeztünk időn kívül
a dráma része lesz
mindent elviselek bármit
csak ott legyek melletted
akkor
a végén  már csak hárman maradtunk
te és én
a falatozó semmi
megtanított lélegezni
legyőzni a köldökömből szivárgó pánikot
amíg az orvost vártuk
Dani elaludt a kimerültségtől az ágyon ülve
szája szétnyílt ahogy szuszogott
hasonfeküdtem mellette
néztelek
odahúztam magam elé
összetömörödött tested
behunytam szemem
bundádra tettem két kezem
lassan lélegeztem
éreztem ahogy eltűnök
csak be és kiáramló levegő maradtam
a zihálásod a tenyerem alatt lassan csillapodott
nem  zuhantam elmondhatatlan
nem volt sötét se szürke a semmi
egyszerre örvénylett és volt mozdulatlan
távolódtam veled együtt
néha megriadtam ahogy össze-össze rándult a tested
akár az alvó gyermekeknek
de ott maradt kezem
hagytam menjünk
soha nem éreztem ehhez foghatót
mintha a gondolatok gyorsabban száguldottak
volna az ismeretlen valóság felé
mint a test atomjai
a porszívó vákuumja szippantja fel eképpen
szőnyegek színes rojtjait
már majdnem átjutottunk mikor
megszólalt a kaputelefon
az állatorvos és a halál apródja
csöngetett
ha néhány percet késnek
megússzuk azt a két öklendezést
azt hiszem miattam volt
az alibi jelenethez
még így is heteken keresztül
mentek a monológok
(néha még most is felvételről)
én öltelek meg
nem vettem észre
nem vettem észre
időben
valószínűleg megelégelted
egy reggel arra ébredtem
veled álmodtam
hatalmas voltál és erős
olyannyira hogy minössze pofid
szemeid és  a mellkas tömzsi részletét
voltam képes pszichémmel érzékelni
derűsen néztél rám
úgy álltam ott előtted
mint a Végtelen történetben
Atraskó a szerencsesárkány előtt
tudtam bármikor felkapaszkodhatok
hátadra hogy tovább vigyél
akkor reggel ébredés után
rádöbbentem Deena-nak igaza van
szeretet vagyunk és nincs halál






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-17 15:30:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-20 16:33:04