ELMÚLÁSOM

Vergődő mozdulattal,
epekedő arcú
feketébe öltözött
komor gondolattal
elmerengve  nézem
a  változó világot.
Száguldó idő múlásával
megrohannak emlékképeim.
Első bontakozó
új érzés bűvkörében,
vívódó szerelmek
álmok világában ringatóztam.
Kiégett, elszáradt szívemmel
magamra  maradva,
elmúló gyengeségem
újult erőre kapva
megpróbál megkapaszkodni
a  mentő szalmaszálba.
Segítség a  bajbajutottaknak ! - mondanám,
de hasztalan, mert
sejtelmesen megjelenik
alattomos arccal ,
gúnyolódó fölényes szavakkal
a fekete  kaszás.
Jössz velem ! - kiáltja
s görcsösen belémkapaszkodik.
Húzza, vonzza lényemet,
mígnem végetérnek szenvedéseim.
Vége ! Nincs  tovább !
semmivé lettem.

Bakonyszentkirály, 1972. 08. 20.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.