Egy anya eltűnik

fiatal nő áll a domb tetején gyermekeivel -
a kis pulyák úgy csimpaszkodnak most édesanyjuk
hosszú, libbenő szoknyájába, mint akik attól félnek,
felkapja és messzire fújja őket a szél, ha nem így cselekszenek
a nő szinte látja megcsillanni ezt a félelmet aprócska szemeikben,
ezért, hogy némiképp felvidítsa őket,
összekulcsolja majd széttárja a két kezét,
amiből váratlanul egy szürke színű galamb röppen elő

a gyermekek tátott szájjal nézik,
hogyan tűnik el messze a fejük fölött ez a madár,
majd hangos kacagásba kezdenek
és újra rángatni kezdik a nő szélben fodrozódó bő szoknyáját
az pedig biccent,
és ismételten egymásba fonja törékeny fehér kezeit,
mikor a tenyerei szétválnak egymástól,
újabb galamb röppen elő mögülük hurrogva

a gyerekek immár visongva kacagnak,
aprócska mancsukkal még erősebben húzogatják meg az asszony ruháját,
a nő pedig keserűen sóhajt,
de újra és újra teljesíti követelésüket
egyre fáradtabb - látszik rajta,
hogy fokozatosan hagyja el az ereje -
mégis további galambokat enged fel az égre

a kicsik már sikoltoznak önkívületükben,
és egyszer csak olyan erővel rántják meg a nő szoknyáját,
hogy a ruha vállpántjai rögtön elszakadnak,
rongyként lehull az egész a földre
a ruha mögül pedig kavargó madárraj szökken az égre,
egyedül az asszony nincs már sehol:
mintha csak a föld nyelte volna el
gyermekei keserű sírásba kezdenek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-31 19:21:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-31 19:21:56