metróember

- én a metróember vagyok -
amíg fent liheg a város
lent az aluljárók
szeles mámoros
zajába merevedve
megállok egy percre
várok
elől- és aluljárok

itt lent nincs tavasz se ősz
csak az állandóság
néha a mozgólépcsőn
leszökik a valóság
itt lent nyár a tél
elnyel a tér
az oszlopok között
eltörpülök

itt lent a vezető az isten
az állomás a templom
semmi nincsen
a moza-ikon
itt lent minden utas múzsa
és ha megcsókolna
az egyik engem
fel kellene mennem

itt lent nincs határ se határőr
csak az ellen
ki néha ránkt-őr
diszkréten
vagy anélkül
aki menekül
az majd elvérzik titkon
a sárga csíkon

a szerelvény ablakán
az üvegen pillanatok
filmmé animált
gondolatok
és a szélesvásznú
bambárgyú
arcok csak percek
emlékezni felejtek

boldog akinek van jegye
én jegytelen maradtam
bérletem
az életfogytiglan
ez a legszabadabb börtön
fent a lépcsőkön
a végtelen
- jó idelenn -  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.