Pogonyi Pál : A Három Bölcs



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 46 napja
Ötvös Németh Edit 47 napja
Metz Olga Sára 47 napja
DOKK_FAQ 47 napja
Mórotz Krisztina 47 napja
Nagyító 47 napja
Veres Mária 47 napja
Bak Rita 47 napja
Ur Attila 47 napja
Farkas György 47 napja
Konta Ildikó 47 napja
Tamási József 47 napja
Szilasi Katalin 47 napja
Szakállas Zsolt 47 napja
Bátai Tibor 48 napja
Kránicz Szilvia 48 napja
Türjei Zoltán 48 napja
Skaliczki Péter Nimród 48 napja
Pataki Lili 48 napja
Pintér Ferenc 48 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 46 napja
Hetedíziglen 47 napja
Macska 47 napja
ELKÉPZELHETŐ 48 napja
Etzel Mark Bartfelder 48 napja
Metz-Művek 48 napja
négysorosok 48 napja
Minimal Planet 48 napja
az univerzum szélén 52 napja
Játék backstage 53 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 53 napja
Vendég 56 napja
útinapló 56 napja
Ötvös Németh Edit naplója 57 napja
Conquistadores 57 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Pogonyi Pál
A Három Bölcs

Ott, ahol a Himālāya
    Isteneknek volt hazája
nagyon-nagyon régen egyszer
    élt egy vén, bölcs jógi-mester

Boldizsár volt a tisztes neve
    a Dharma legyen mindig vele
két társa: Menyhért és Gáspár
    szintén két Bölcsesség-király

Hárman egyszer hírül vették
    megszületett már a Csöppség
ki a Földre lejött végre
    legyen Istennek testesülése

Nem járkál még, de gőgicsél
    kis testét rejti jászol-mély
“Barátaim, induljunk hát
    betölteni a Remény vágyát”

Boldizsár egy lóra kapott
    Menyhért tevét, Gáspár jakot
faßolt hirtelen valahol
    (épp nyitva volt egy akol)

Elindult hát a kis csapat
    Napnyugta mutatta az utat
Menyhért a tevét noszogatta
    hátul Gáspárt eb ugatta

Arra mentek, hol a Hegyek
    lehajoltak egy lejtmenetnek
hol a meredély rétségre vált
    a Három szépen leporoszkált

Hős Bhārāták népe élt itt
    ihletvén ama Vjāsza-risit
hogy nagy művet hagyjon hátra
    melynek címe: Māhābharāta

A Szent Gāngāhoz ím leértek
    nyugovóra ekkor tértek
elefántormányon a Hold
    midőn a Folyamba gyalogolt

Másnap reggel keltek útra
    járóföldre Pátaliputra
a “virágváros” volt vala ott
    mit Candragupta Gupta álmodott

Ma csak egy gödör: a Dicső Múlt
    Kusumapuram oda hullt
Gáspár mikor fölé hajolt
    jázmin-illatot szimatolt

Nem időztek hát túl sokat
    a kecskebőr kulacsokat
megtöltvén, ügettek máris tova
    merre integet a Szent Píppala

Bodh – Gāyā e helység neve
    a “Teljességre Ébredés” helye
Buddha urunk itt lett Bodhi
    ama fa: a Sānyāk - Sāmbódhi

Hűs árnya alatt megpihentek
    heverésztek majd egy hetet
Asvātthának nevezték e fákat:
    “mely alatt a lovak állnak”

S mert gyomruk kordúlt nagyot
    ekkor megették a jakot
parázsfán zsírcsepp sercegett
    három vándor elszenderedett

“Itt az idő, induljunk már” -
    másnap szólt így a Boldizsár
“de metszünk elébb husángot
    át kell szelnünk Kusánságot

Mer’ így nevezik most e földet
    mely az egész Indus-völgyet
elfoglalja, tudom nektek fura
    székvárosa: Purusapura”

Középtáján mégis letértek
    (vezette őket önös érdek?)
Boldizsár szólt: “Most balra át
    arra lehet az Ararát

Nézzük meg a hírhedt Bárkát
    vagy legalább korhadt fáját
míg el nem tűnik kézen-közön
    feledvén már mi volt: az Özön”

Ám, érte őket meglepetés:
    a mesebeli Bárka ép, és
jár is! Révhajónak befogták
    a népek itt; az Albaniták

De még jó is, hogy így esett
    a Három vett rá bérletet
Nem volt messze ide Pharis
    a tengeren teremtek máris

Asia itt már csak felerész
    Hőseink? Három, víg tengerész!
Menyhért mester állt a kormánynál
    kurjongatott Trója romjánál

Bár úti céljuk volt a Szidon
    Neptun kezében a szigony
lebökdöste Őket délre
    Pelusium kikötőjébe

Tevére hát, ti Három Bátor
    aztán el, el Arábiától
vágtassatok hamar Aelenába
    oda vigyen a teve lába!

Itt már megpihenhettek végre
    a tömjén- útnak ez a vége
innen tovább gyalog mentek
    mint tudjuk már: “mert siettek”

Az út északnak kanyarodott:
    egy kőbe vésett templom van ott
oszlopostul faragva a sziklába -
    szerencsésen érkeztek Petrába

E helytől hétnapi járóföldre
    már Jeruzsálem piactere
nyüzsög a tarka, sokféle nép
    ha nem vigyázol, lábadra lép

Hát hőseink, mit csinálnak
    ellen- állnak sodrásának?
Faggatják a koldust, a kofát
    kérdezik a merrét, a hovát:

Hogy názáreti József merre
    lakik? Arra? Erre? Na, most merre?
Egyik erre, másik arra mutogat
    egyik sem tud bizonyosat

Végül aztán egy kisgyerek
    úgy hatéves-forma lehetett
Gáspár köpenyét míg rázta
    szepegve ezt magyarázta:

“Apácskámat, ha keresitek
    én szívesen elvezetlek
nem lakunk mi nagyon messze
    csupán három háztömbnyire.”

(Merthogy majd’ elfelejtettem azt:
    olvasni e néhány szakaszt
pár perc csak, ám míg Ők ideértek
    elköltöttek hat teljes évet.)

“Istenfia, jónapot, jónapot
    Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
    Szegények királya lettél”

Kezdte Gáspár a mondókáját
    Boldizsár meg a kobakját
fogta: Magasságos Teória!
    Az egy másik história!

Menyhért szólt: “ezt a szerencsét!”
    és összecsapta két tenyerét:
“Nos, akkor mutasd meg merre
    komoly beszédünk volna vele”

Olvasóim eztán nem értik
    faforgácsba hogy’ kerültek térdig?
a műhelyben minden faporos
    éppen gyalult a jó iparos

“Jákob fia József, jó napot!
    Nyithatna kend itt ablakot
fűrészporral terhes a lég
    a Bölcs Boldizsár én valék

Ők meg társam: Gáspár és Menyhért
    eljöttünk ím a tenfiadért
ahogy már azt álmok útján
    letárgyaltuk, ámde kurtán”

“Ah, Három Bölcs, hozott Isten
    csüccsenjetek le már itten”
– szólt a mester, aztán legott
    melegen vélük kezet fogott

“Végre, végre, hogy megjöttetek
    ti tudjátok, mért késtetek
ha jól emlékszem Betlehembe’
    volt az áldomás megbeszélve

“No, igen” – így a Boldizsár
    “tudod József, nagy volt a sár
más is volt, spongyát rá vagy palást
    kezdjük meg inkább a tárgyalást

Minthogy általunk azt tevéled
    közölték már az álomképek
elvinnénk most fiad Lhāszába
    a legeslegjobb iskolába

Ott tanulná meg a jógát
    Shíva urunk hagyományát
mit tökélyre a Sziddhák vittek
    kik Buddhával lényeg-egyek

A Mindentudás forrása Ők
    pusztító és teremtő erők...
egyszóval tanulhat ott sokat
    más ha nem, Ők autentikusak”

“Meg hát ott van az is, hogyan kell
    gyógyítani kézrátéttel”
– vette magához Gáspár a szót:
    “s mi a legtitkosabb, a bardót

mely tudással a holttesteket
    is akár életre lehelheted”
– “ igen, meg a tengert, a viharzót
    néhány szóval elcsitíthatod

Az ám! Jóllakatni a Négyezret
    szaporítván hét kenyeret
s azt a néhány döglött halat
    Galilea hegye alatt”

“Jól van Menyhért, elhallgass már!”
    sziszegé mérgesen Boldizsár
(Ó, az ostobák! Még képesek
    és elkotyogják a Végzetet)

Tudd meg József, bár jó a jóga
    a lényeg a Törvény, a Dharma
mely a Minden alapzata
    Létező célja és okozata

S mert fiad a Kiválasztott
    kit az Úr nékünk maga adott
bárányaként, hogy ímé, tessék
    a Dharma véle betöltessék

A Törvény, így Ő maga lészen
    de, csak, ha már lesz teljes készen
ami, ugye időbe telik
    igencsak, huszonhat esztendeig”

“Nohát, komák, Három Bölcsek”-
    szólt József , e sok beszédet
hallván – “ne tartsunk most szünetet?”
    és már nyit is üvegeket

Melyben jófajta borocska
    őriződött Betlehem óta
“Biztos, meg is éheztetek,
    szelek szalonnát, kenyeret

Fogyasszátok egészséggel!
    és már rakja is a mester
eléjük a satupadra -
    “Én, meg megyek fel a padra

Marim fent van, épp tereget
    szólok néki, hogy megjöttetek
bár ez ügyet, ama álom óta
    szóba hoztuk akár naponta

És a döntés is megszületett:
    Iskola jó, gyerek mehet
úgyhogy nyugi, Három Bölcsek
    megyek, jövök, egyetek”

Tehát, rendben, minden jól van
    egy tyúk kárált kint az ólban
majd az is elcsendesedett
    a Három Bölcs némán evett







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit