nem, de igen
a párnám alatt őrzök egy horgolt szívet,
benne parfümös vattacsomó.
Becsapom magam
az illatos álmokkal?,
hát persze, mit tehetnék?,
mint rizsszemek
csorog át ujjaim között
az összes elmúlt év,
én lettem az évszakok öltöztetője,
ezt csinálom éjjel is,
dér lesz reggelre az ujjam hegyén;
nem leszek dologtalan,
előttem is, utánam is vannak még
ha ki is lógok, benne vagyok a sorban,
az élet, mint borotva a szappanban,
belémágyazódott, nem megyek el innét,
az idő alkímiája engem is kikezd,
majd lődörgök, mint Persephoné
az ide-oda csapódó szavak között.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-04 11:20:34
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-04 11:20:34
